Prémium alapanyagok, magas hústartalom, gabonamentes receptúrák – a legtöbb gazdi ezek alapján választ eledelt kedvencének. A laboratóriumi vizsgálatok azonban azt mutatják, hogy a valódi kockázatok jelentős része nem az összetevők között, hanem a szemmel nem látható szennyezőkben rejlik. A Laborhírek a J.S. Hamilton Hungaria Kft. szakértőivel annak járt utána, milyen veszélyek fenyegethetik a kutya- és macskaeledeleket, hogyan szűrik ki ezeket a laboratóriumok, és mit tehetnek a gyártók, a forgalmazók és a gazdik kedvenceik biztonságáért.
A legtöbb kutya- és macskatartó családtagként tekint kedvencére. Nem véletlen, hogy egyre többen hosszú perceket töltenek az állateledeles polcok előtt, összehasonlítják a hústartalmat, elolvassák az összetevőket, keresik a természetes alapanyagokat vagy a gabonamentes receptúrákat. A laboratóriumi szakemberek szerint azonban a biztonságot nem kizárólag az határozza meg, ami a csomagoláson szerepel. Az állateledelekben ugyanis ugyanúgy előfordulhatnak olyan láthatatlan szennyezők, amelyek sem szaggal, sem színnel, sem ízzel nem jelzik jelenlétüket, mégis hosszabb távon veszélyeztethetik az állatok egészségét.
A J.S. Hamilton Hungaria Kft. szakértői szerint a kockázat sok esetben már az alapanyagokkal együtt jelentkezik. A gabonák, húsok, halak vagy növényi eredetű összetevők különböző országokból és eltérő termesztési, tenyésztési, illetve tárolási körülmények közül kerülnek a gyártókhoz. A szennyeződés kialakulhat a termőföldön, a betakarítás vagy a feldolgozás során, de akár a szállítás és a raktározás alatt is. Ezért a laboratóriumi vizsgálatok ma már nem csupán a készterméket ellenőrzik, hanem segítenek feltárni azt is, hogy az ellátási lánc mely pontján jelentkezhetett a probléma.
A láthatatlan veszélyek nem szerepelnek a címkén
Az állateledelek vizsgálata során a laboratóriumok többféle szennyezőt keresnek. Az egyik legfontosabb csoportot a mikotoxinok jelentik, amelyeket bizonyos penészgombák termelnek. Ezek elsősorban gabonákban és más növényi alapanyagokban fordulhatnak elő, és hosszabb távon károsíthatják az állatok máját, immunrendszerét vagy emésztőrendszerét.
Hasonló figyelmet kapnak a nehézfémek – például az ólom, a kadmium, a higany vagy az arzén –, amelyek a környezetből kerülhetnek az alapanyagokba, majd idővel felhalmozódhatnak az állatok szervezetében. A laboratóriumok emellett rendszeresen vizsgálják a növényvédőszer-maradványokat, a dioxinokat és a PCB-vegyületeket is, amelyek elsősorban zsíros alapanyagokban fordulhatnak elő, valamint a mikrobiológiai kórokozókat, köztük a Salmonellát vagy a Listeriát. Ezek egyrészt az állatok egészségére jelent veszélyt, de előfordulhat, hogy a terméket kezelő emberek számára is kockázatot jelentenek.
A minőségbiztosítás szerepét jól mutatja a 2007-es melaminbotrány is, amikor egy fehérjetartalom növelésére használt ipari vegyület több ezer kutya és macska megbetegedését, illetve pusztulását okozta világszerte. Az eset alapjaiban változtatta meg az állateledelek laboratóriumi ellenőrzéséről alkotott szemléletet, és rámutatott arra, hogy a láthatatlan szennyezők felderítése épp olyan fontos, mint a receptúra vagy a tápérték ellenőrzése.
Hogyan dolgozik a labor?
A Laborhírek által megkérdezett szakértők szerint a korszerű laboratóriumi vizsgálatok egyszerre épülnek mikrobiológiai és nagy érzékenységű kémiai elemzésekre. A mikotoxinok és növényvédőszer-maradványok meghatározására folyadékkromatográfiás, tömegspektrometriás (LC-MS/MS), a nehézfémek kimutatására induktív csatolású plazma-tömegspektrometriás (ICP-MS), míg egyes szerves szennyezők vizsgálatára gázkromatográfiás (GC-MS/MS) módszereket alkalmaznak. A mikrobiológiai vizsgálatok során a hagyományos tenyésztéses eljárásokat ma már egyre gyakrabban egészítik ki molekuláris biológiai módszerekkel, például PCR-vizsgálatokkal.
A szakemberek ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy a biztonság nem egyetlen laboreredményen múlik. A megbízható minőségbiztosítás alapja a rendszeres mintavétel, a beszállítók folyamatos ellenőrzése, a megfelelő higiéniai gyakorlat és a teljes gyártási folyamat nyomon követése. A jogszabályi megfelelés mellett számos gyártó önkéntes minőségbiztosítási rendszereket – például GMP+ tanúsítást – is alkalmaz, amelyek tovább erősítik a teljes ellátási lánc biztonságát.
A mikrobiológiai vizsgálatok köre ugyanakkor ennél szélesebb. Az állateledelekre vonatkozó jogszabályi és iparági követelmények alapján a laboratóriumok célzottan vizsgálják többek között az Enterobacteriaceae baktériumcsoportot, az Escherichia coli-t, a Clostridium perfringens-t, valamint a penész- és élesztőszámot is. Ezek az eredmények nemcsak a termék higiéniai állapotáról adnak képet, hanem fontos visszajelzést nyújtanak a gyártási folyamat és a tárolási körülmények megfelelőségéről is. A gyártók ugyanakkor a mikrobiológiai biztonság mellett leggyakrabban tápértékvizsgálatokat kérnek, amelyek igazolják a fehérje-, zsír-, rost-, hamu- és nedvességtartalmat, illetve a címkén feltüntetett beltartalmi értékeket. A prémium állateledelek esetében ezek a vizsgálatok sokszor olyan részletességgel történnek, amely bizonyos emberi fogyasztásra szánt élelmiszereknél sem általános, hiszen a kiegyensúlyozott tápanyagtartalom az állatok egészsége szempontjából alapvető követelmény.
Más szabályok, ugyanaz a cél
Sokan úgy gondolják, hogy a kutya- és macskaeledelekre kevésbé szigorú előírások vonatkoznak, mint az emberi fogyasztásra szánt élelmiszerekre. Valójában az állateledelek jogi értelemben takarmánynak minősülnek, ezért külön európai uniós jogszabályok szabályozzák gyártásukat, forgalmazásukat, jelölésüket és ellenőrzésüket. Magyarországon a rendszer működését a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) felügyeli. Bár az alkalmazott határértékek és előírások eltérhetnek az élelmiszerekre vonatkozó szabályoktól, ám a laboratóriumi vizsgálatok ugyanazokra a korszerű analitikai módszerekre épülnek. A cél minden esetben ugyanaz: hogy a fogyasztók és négylábú kedvenceik biztonságos termékekhez jussanak.
Mit tehet a gazdi?
A szakértők szerint a legfontosabb, hogy megbízható gyártótól és ellenőrzött forrásból vásároljunk állateledelt, figyeljük a hatósági termékvisszahívásokat, és a felbontott tápokat mindig a gyártó ajánlásának megfelelően tároljuk. A száraz eledeleket érdemes hűvös, száraz helyen tartani, mert a nedvesség kedvezhet a penészgombák elszaporodásának. Ha pedig a táp szaga, állaga vagy megjelenése megváltozik, semmiképpen ne adjuk oda kedvencünknek.
A laboratóriumi tapasztalatok szerint az állateledelek döntő többsége megfelel a vonatkozó előírásoknak. A biztonság azonban nem magától értetődő állapot, hanem a gyártók, a laboratóriumok és a hatóságok összehangolt munkájának eredménye. Ahogy az emberi fogyasztásra szánt élelmiszereknél, úgy az állateledeleknél sem mindig az jelenti a legnagyobb veszélyt, amit szabad szemmel is látunk. A valódi biztonságot a korszerű laboratóriumi vizsgálatok, a felelős gyártói szemlélet és a tudatos vásárlói döntések együtt garantálják – hiszen kedvenceink egészsége éppen olyan fontos, mint a sajátunk.